9.**SZERESS**...

Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!
Kezed simítsa lágyan a hajam,
Szelíden, gyöngén, hosszasan.
Nem sok, ami időmből hátra van.

A rózsák útja már virágtalan,
Szeress, szeress!
Győzelmes fényét veszti már nyaram,
Felhőtlen kékje gyorsan oda van…
Már a rózsák útja virágtalan.

Jön a sötétség, szine bár arany,
Szeress, szeress!
Az alkonynak csodás, mély pírja van,
Az éj sötétje mégis ott fogan…
Jönnek a felhők, szinük bár arany.

Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!
Már a rózsák útja virágtalan,
Jön a sötétség, szine bár arany…
Simítsd, simítsd hát lágyan a hajam.

💝💝💝💝💝💝💝💝💝


Halkan suttogó, édesen ölelő
Karjaidból várni az estét.

Kedvesen mosolygó, titokban
Lesni egymás meztelen testét.

Szemedbe nézni, s arcodat látni,
Mikor már álmos tekintetem.

Megőrizni szemeimnek képed,
Hogy álmomban is velem legyen.

Egészen tiéd vagyok most is,
S csak rád bízom magam,

Hogy míg elkísér az éjjel
Te vigyázd szavam.

Azt mondod, magadnak érzel,
Mikor bújok, s kezed így ölel:

Mert nincs annál kedvesebb,
Mikor melletted alszom el.

💝💝💝💝💝💝💝💝💝

116.**Merengés**

**Merengés**

Megnémultan merengek el
a szemeid különös világán,
amely tündöklő színekben,
mosollyal néz vissza rám.

Melyben ott pihen a békéd,
megannyi igazad. Ahol
a bánat nem bújik el
virágzó kertjeid alatt.

Ott, szemeid tükrében látni,
hogy a fájdalmat sem írod át.
Viseled, akár szép ruhád
bármit is mondjanak te rád.

Megnémultan merengek el
az arcodon, mit e kinti lét
formált meg, s csak azt vette,
ami belőled nem kell neked.

Megnémultan merengek
mindenen, ami te vagy most.
Érzem; te nem hiába mutattad
meg nekem e különös világot.
                         
 ❤️❤️❤️❤️❤️
**SZERETLEK**

115 **A szemem ki se nyitom**

**A szemem ki se nyitom**

A szemem ki se nyitom;
Nem akarnék révedezni egy csillagon.
Annyi van még, annyi szép,
amit e térben a szívemig nyom.

A szemem ki se nyitom;
Elképzelem egyszerre mindet,
s valahol középen ott
a legszebbet. Vele téged.

Meglágyult lelkemen diadémként
ragyogod be reggeltől estig
a jelenünk szép harmóniáját úgy,
ahogy nekünk megadatik.

Ennyi az egész, ennél több
nem is kell, soha, soha, soha.
Igaz minden, kellemes, boldog.
Élet minden, s nem történt hiába.
                     P.Á.
 *****************
** SZERETLEK**

114. ** Szívem alatt**

 Szívem alatt

Ősrobbanás kelt bennem,
mikor szemed enyémre vetve
szétmarcangolt lágyan az érzés,
s örömkönny hullt az életemre.

A fohász, ím testet öltött,
szívem alá égetve a neved.
Már kezdtem nem hinni,
mégis valóság lehet.

Magamban hordom a kincsed,
mit egy pillantással öleltél belém.
Amíg lehet, amíg tudom őrizem,
és nem lesz más úgy a helyén.

És nem lesz csalfa fejezet,
hamis lapok sokasága.
A jóság lesz, a boldogság.
Nem lesz, ki ezt kivágja.

Csend van! Mosollyal pihensz.
Kacagva írod szívemben magad.
Szerelem az arcod, vörös selyem,
a minden e léted, s ez örökül marad.
             P. Á.
************************************
**SZERETLEK ! **