201,💝Arról, hogy mi a remény💝

💝Arról, hogy mi a remény💝

Kipihenve ébredni egy hétfői hajnalon,

s egy piciny hibát se keresni magamon.

Hosszas perceken át nézni az utcát,

ahogy hajnalból a reggelbe hajlik át.

Az utolsó korty kávét remegve inni,

és - míg nem hat rám - hátradőlni.

A fáradtságban keresni minden jót,

kimondhatatlanná tenni a kimondhatót.

Nem keresni Istent a balomon.

Holtom előttig mindent megtanulnom.

Nem bajlódni, amikor annyi zaj van,

ismerni jobban a csendet a bajban.

Kiválni néha a rohanó világból,

és odafordulni ahhoz, aki szól.

Rendbe tenni a közös dolgokat

tisztának látni saját magamat.

Írni mindig igazat, ami van, ami él,

ami ott van már mind az embereknél.

Érezni folyton ízeket és vágyakat.

Elébe állni a másiknak.

Kérdezni, és válaszolni, amit kell

Szent könyvvel harcolni, nem fegyverrel.

Sírni, amikor muszáj, amikor fáj,

eltolni mindent, ami bajjal jár.

Megélni minden egyes percet,

amit az égiek úgymond megkövetelnek.

Mosolyogni a semmiségbe,

ráölelni szépet a mindenségre.

Hallatni a hangot, a dalokat,

s vezetni azt, ki nem talál utat.

Élni, de azt nagyon...

Atomjaimra bomlani néhanap.

Szeretni, szeretni mindnyájatokat.

 

200. 💝Benned az Éden💝

💝Benned az Éden💝

Ha érezted már a szívednél a kést,

s hogy a lelked könnyen megrepedt,

nem gyenge voltál, csak a helyzet

mutatott egy kicsit másabb életet.

Olyat, amit talán még soha sem

éltél át, csak elképzelni tudtad.

Olyat, amitől mindig igyekeztél

a legtávolabb eltolni magad.

Elmondhatod, hogy jó voltál,

és mégis játszottak veled,

mert a másik könnyen túl ment

azon, ami fontos volt neked.

Szárazzá válik lassan a szem,

minden könnyed elhullt már.

Kerested mindenütt a Poklot,

de az igazzal még nem találkoztál.

Délibábok ugráltak körötted,

néhánynak elhitted a maga igazát,

aztán minden semmi lett, ami volt,

és csendes eső hullott le rád.

Kiürült minden - azt hitted -

de annyira széppé lesz minden.

Bár alattad dühös tüzek forrnak,

mégis benned maradt az Éden.

.

 

199.💝Lelkem mélyén💝

💝Lelkem mélyén💝

Lelkem mélyén ház van,

egy kicsiny Odú,

ahol összegyűlik minden,

ami szép és szomorú.

Ahol a szeretetnek dallama,

a bánatnak suttogása van.

Ahol minden egyben áll,

ahol mindent megtudsz rólam.

Lelkem mélyén őrzöm

azokat a neveket,

akik tőlem messze mentek,

s akiket most szeretek.

Minden emlék, ha jó, ha rossz

ide bent pihen nálam.

Amíg élek, ezt mind magammal

cipelem mosollyal, halkan.

Lelkem mélyén összeáll

a gyönyörű élet, gyönyörű halál,

ami gyengéden ölel engem,

nem csalva meg magát.

Lelkem mélyén minden pillanat,

ami ide hozott, ami tova visz el.

Szaporodnak az életem hegei,

de végül eltűnik békével.

 

198.💝Cipelem💝 + 💝Szilánkok💝 + 💝Útravaló💝

💝Cipelem💝

Cipelem a tegnapot;

egy érzést, ami meglopott

és már könnyen elkopott,

de valamit még bennem hagyott.

Talán csak az akkori megoldatlanságot,

vagy egy ottani vágyálmot

- nem tudom -.

Cipelem magammal a sorokat;

az ereimbe vágott hazugságokat,

ami annyiban formálta a 'Most'omat,

hogy begyógyult minden veszett pillanat.

Ma tisztán viselem, a sorsomat,

s nem fordulok el, bármit is mutat

- tudom -.

************

💝Szilánkok💝

Az egyik darab csupa bánat,

a másik, amiért átkoznak.

Egy darab, amit jó szeretni,

egy, amiért érdemes itt lenni.

Egy, melynek éle

belehasít a szívbe,

s még egy,

mit elengedünk végre.

Egy az, ami boldog,

ami épít, s jobbá tesz.

Még egy, ami csendben -

ha kell, ha nem - bekebelez.

Egy, ami akadály, szigor, szabály,

és még egy, ami megtart, ha zuhannál.

Az utolsó, az az egy,

ami a vége, ami talán az ítélet,

s összeforrva mindez:

Az ÉLET!

********

💝Útravaló💝

Anyám mondta régen;

- Kemény idők járnak,

ne engedj utat a szomorúságnak.

Nézd, ott kint a Fák, ahogyan állnak,

légy olyan, akinek senki se árthat.

Apám mondta régen;

- Magányos az Éjjel,

tudom, jól bánnál az egyedüliséggel,

de találd meg azt az egyet, ki Élettel

tölti meg szíved az igaz öleléssel.

Anyám mondta régen;

- Csakis, de csakis előre nézz,

s tudd, hogy mindig veled van egy kéz,

amely megóv, bárhová is mész.

Így kerek mindig. Teljes egész.

Apám mondta régen;

- Élj úgy, ahogyan tényleg érdemes,

s majd emelt fővel érj el a végéhez,

ahol meglásd, minden eggyé lesz,

ott pedig mosollyal tovább mehetsz

💝💝💝💝💝💝💝💝

 

197.💝Jó, hogy így💝

💝Jó, hogy így💝

Megpróbálhattuk volna

kábán, önmagunkat hazudtolva,

onnan fejlődni egész idáig,

és milyen jó, hogy vártam addig,

míg kicsit rendben leszel,

ahogy rendben leszek én.

aztán egyre többet mosolyogtál,

minél inkább nekem voltál.

Az én Szívem a neved viseli.

Üres ház voltam, amit csak te töltesz ki.

Jó, hogy így alakultunk össze,

s hogy én csókolhatok a kezedre,

ajkadra, minden részletedre

magamból annyi szép érzeményt.

 

196.💝Arra gondolok💝

💝Arra gondolok💝

Ha olykor-olykor nehezebben

viselem a mindennapokat,

megállok, s csak arra gondolok,

ami hozzám tartozik. Amim van.

Arra gondolok, hogy milyen

őszintén jó szeretni,

vagy ugyanúgy szeretve lenni.

Hogy mennyi boldogság van

egy pillanatnyi csendben,

ami gyengéden ölel át engem.

Arra gondolok, hogy mennyi

öröm van a forró Nyárban,

s a mosolyok a múló Éjszakában.

Arra gondolok, hogy milyen

sok időnk van átkarolni egymást,

és ellegyinteni a semmis jajongást.

Arra gondolok, hogy mennyivel

többet ér a meghitt beszélgetés,

vagy, amikor összeér két kéz.

Arra gondolok, hogy a Világ

egy Pokoli Mennyország,

pont ezért nehezedik a súlya ránk.

Arra gondolok, hogy az Élet

végül majd úgy is búcsúra késztet,

de, amíg itt vagyunk; szeressünk,

és úgy éljük meg az egészet.

 

195.💝Körbeér💝

💝Körbeér💝

Az Ősök egy képen alszanak,

arcuk fakó, megtört fehér,

de mégis - ha nézed - mosolyognak,

mert minden-minden körbeér.

Félhomályban leled a házat

egy épp még égő gyertya a fény.

Mosollyal nézed a szobádat

a bevetetlen ágy szélén.

Egy pohár víz az asztalon maradt

kicsit már másnapos, ahogyan te.

Beleiszol és lassan magad alatt

találsz választ a kérdéseidre.

Alszol és álmodsz. Mindent.

Az ég - ami van - azúr-kék,

talpad alatt sötét-piros tüze éget,

annak, amit még megtehetnél.

Sehol senki, csak te magad,

s igaz részed kérded; - Hol lehet?

Zajos romantikáktól távol szaladt,

aki a legnagyobb csendben is szeret.

Felébredsz. Kint a gangon

kávéba fojtod a bánatod,

és kimondja neved édes hangon,

akinek te jelented az egész Világot.

.