181.***Az ölelés***, ***Ha nem volnál***

💝💝💝

***Az ölelés***

Jó ez az ölelés, ez a

belőled áradó nyugalom,

miközben arcom ott felejtem

a gyengéd válladon.

Közel húzlak egészen,

és nem eresztelek el.

Lecsendesült magányt

játszottam a délelőttel.

Kihűlt mindenem, ami

én vagyok egy kósza nappalon,

s most, hogy átöleltél

meleged érzem az inaimon.

Jó ez az ölelés, ez a

lélegzetbe rejtett béke.

Egész nap csak erre vágytunk;

én a tiédre, te az enyémre.

Minden nap ez a legjobb rész,

amikor közel futsz, itt vagy.

Jó ez az ölelés, ez a

mindig legfontosabb.

.*************** 

💝💝💝💝💝

***Ha nem volnál***

Gyöngéden ölelni:

csak erre vágyom.

Hevesen csókolni ajkad:

Puha bársony.

Szívedbe látni,

hogy lássam a lényeget,

s szemedbe merülni,

hogy érezzem az életet.

Mosolyogni,

mert nekem tündököl a lelked.

Símogatni a kezed, az arcod:

Örök kapocs ez veled.

Érteni, érezni, tudni, 

mert nekem te; A MINDEN. 

S - tudd - ha nem volnál, 

úgy nem lennék én sem.

***********************

180. ***Amiért vagyok***

💗💗💗 

***Amiért vagyok***

Ne magasztalj soha, kérlek,

nem Angyalok adtak e földnek.

Én csak lejöttem, így egyszerűen.

Ez a feladatom, azt hiszem.

Ez, s hogy éljem gyönyörét

a mindennapi szép reménynek,

hogy adjak egy kis örömöt

minden felém nyújtott kéznek.

Lelkek gyűlnek asztalomhoz,

életek, mit ez az idő gondoz.

Nem vagyok jobb senkinél,

s több sem annál, aki él.

Ugyanúgy a hajnal ébreszt,

ugyanúgy este alszom el.

Szívem dobban. Vagyok,

mint minden ember.

Nem kértem soha a szeretetet,

nem vártam el, hogy szeressenek.

Annyi kell csak, amiért itt vagyok,

s, akiket viszont szerethetek. 

179 ***Hamvaimból***

💞💞💞

***Hamvaimból***

Hamvaimban pihenek,

s lassan, de feltámadok.

Ez pont jó idő arra,

hogy valamit még elmondhatok.

Valamit, amiről azt hittem

már régen elfeledtem,

de mindig itt volt bennem,

csak aludt csendesen.

Mezítláb álltam egyedül

sokat a sűrű porban.

Ez volt az én megnyugvásom

emlékszem - még kiskoromban -.

Álltam, néztem a kék eget,

álltam, nem szóltam senkinek,

csak hagytam azt a percet,

amit újra felidézhetek.

Könnyű szellő ölelt át,

a sűrű eső bőrig áztatott

ott, ahol igaz szívemmel

tanultam el az alázatot.

Később versek közé bújtam,

ahol némán hallgattam el,

mit üzen József Attila

a 'Tiszta Szívvel'.

Aztán haladt az idő

és én is írni kezdtem.

Jó tanárom volt az Élet,

egyenes csak így lehettem.

Írtam verset, írtam prózát,

egy-két jó storyt a Bluesról.

Füstöltem szavakat az égre,

egy boldogabb korról.

És szemeimben fellobbant

egy új remény fényes lángja.

Koccintottam az igaz tettre,

s minden ilyen boldogságra.

Eljött hozzám a csókok hava,

eljött, maradt, megölelt.

Ha fáztam, akkor betakart,

ha meleg volt, énekelt.

S ma, ahogy még itt vagyok,

írok szeretni, megtörni halnék.

A nagyok imáit megtanultam,

s tanítani mind még itt maradnék.

Hamvaimból kimászom. Újra élek,

s karcol a tollban ez a lélek.

Elmondanék még lehet valamit,

de akkor semmi se maradna a fénynek

******* 

178.***Vallomás helyett***

💖💖💖

***Vallomás helyett***

Hónom alatt verseket cipelek.

Még reggel leírtam mindegyiket.

Átfontam füsttel, szép szavakkal

teleírtam ilyen-olyan gondolatokkal.

Megfakultak a képek, amik jöttek,

amik szóltak, kértek, hitegettek.

Szürkületre jár, és nem tudom,

hogy a színeket milyennek írhatom.

Aztán esni kezd, aztán fúj a szél,

aztán szembe jössz, és megjöttél

és átölel a mámor, meg ez az egész.

Talán itt maradsz, talán tovább mész.

Aztán rámnevetsz, aztán átölelsz,

kérdeznék, de tudom nem felelsz.

És annyira átkozottúl jól van ez,

ez a csendbeszéd; az hogy szeretsz.

És itt állunk szemtől szemben,

és sose láttam még ilyet életemben.

Ilyen szemeket, ajkat, édes arcot,

és imádom, hidd el, a gyönyörű hangod.

És megcsókolsz, én visszacsókolok,

könnyű lesz a légzés, ahogy így vagyunk.

Add a kezed, és higgyük mindig azt,

hogy átélünk még legalább száz tavaszt.

Aztán kisüt a Nap, aztán elmúlik

az a szélfúvás, ami hozott idáig.

És elmegyünk haza, vár az otthon,

mert ahol te vagy, ott a nyugalom.

Aztán este lesz, aztán elalszunk

és összebújva szépet álmodunk.

Simogatom a bőröd, ölelem a lelked,

mert szeretlek. Szeretem mindenedet.

***************** 

177.***A lelkem***

💝💝💝

***A lelkem***

Valakinél ott hagytam a lelkem.

Érzem; hűen őrzi azt,

s - mint könnyű jóságot -

élteti szüntelen bennem.

Valakinél ott hagytam a lelkem,

kinek szavait dallam járja át.

Ki ismeri zenémnek titkait,

ki tudja, hogy bennem mi fáj.

Valakinél ott hagytam a lelkem.

Kusza vázlatból lett szürkeség

mit létem színei ragyognak be,

s öröm minden, ha a fényhez ér.

Valakinél ott hagytam a lelkem.

Fülemben él még a hangja,

szemeim előtt íves arca, s

érzem ajkamon, milyen a csókja.

Valakinél ott hagytam a lelkem.

Mosolyomat könnyekkel itatom,

csendben az ő nevét dúdolom,

s míg élek nem feledem azt,

kinél hagytam ott a lelkem.

..**********************

 

176. ***Jó ez így***

💕💕💕

***Jó ez így***

Emlékszem, amikor először hozzám értél,

emlékszem, amikor belém bújtál.

Egy pillanat lélegzetvétele volt csupán,

s már akkor tudtuk, mi lesz azután.

Már akkor tudtuk, hogy ez több,

mint ideig-óráig tartó szép érzemény,

hisz annyi boldogság van kettőnkben,

amit - azt hiszem - sosem gondoltam én.

De már ott, akkor beteljesedett,

mit előtted mindig igaznak hittem.

Köszönöm neked mindazt a jót,

amiben békésen nyugszik az életem.

Annyira jó ez így. Annyira biztos,

s egy perc se suttog kérdéseket.

Annyira egyben áll miattad minden,

nem győzöm ezt megköszönni neked.

Hiszem, hogy sokáig így marad

ez. Ez a tiszta, igaz mindenség,

mert beleszakadna az én szívem, ha

boldogságot tovább nélküled keresnék.

*******************

 

175. ***Vallomás***

💝💝💝 

***Vallomás***

Nem kell aggódnod,

hogy valaha másra vágynék,

hisz látod; hozzád jövök haza,

téged ölellek szerető öleléssel.

Ne félj, hogy arcom elfordítom,

s szemeim már nem figyelnek rád.

Tudom, zajos nagyon ez a Világ,

de csend lesz, ha megérkezem,

s te itthon vársz reám.

Téged szeretni jöttem élni,

téged fogadtalak magamba

a szív legmélyebb pontján,

és ezekért a pillanatokért érdemes

felébrednem minden reggel,

mert tudom, mert itt van bennem

belőled a legfontosabb rész,

s elvesznék, ha te elmész.

***********************