150. ***Minden egyes nap***

 ***Minden egyes nap***

Minden egyes nap boldoggá tesz a tudat,

hogy veled együtt folytatom az utat.

Az utat, melyről azt hittem egyedül járom majd,

s feleszmélek néha, mikor hallok egy szép dalt,

de így jobb is, szebb is, könnyed boldogság,

mert tudom, mert érzem, hogy végig ezt veled élem át.

Minden egyes nap boldog vagyok,

és nincsen semmi szürkeség, ami fényeden túlragyog.

Nincs se tüske, se fájó seb, persze minden

nap aranyló sugár az nem lehet.

Kell néha, hogy lentebb legyünk, s onnan

felfelé szállni egymásért lennünk.

Minden egyes nap boldoggá teszel.

Ennél többet ez életben nem is akarok,

mert a te életed az, ami szívemet ölelve

a legfényesebben ragyog.

. Papp Ádám 

***Te csak ülsz, s nem vagy!***

***Te csak ülsz, s nem vagy!***

Ha csak ülsz, nem is vagy!

Holt léptek emlékei fájnak benned.

Belesüppedtél egy komor szívverésbe,

amiről elhitted, hogy bármit is jelent.

Ha csak ülsz, nem is vagy!

Nem, ezt most ne a pihenésre

fogd. Az nem ilyen. Abban

vannak válaszok a kérdésekre.

Ha csak ülsz, nem is vagy!

Tested-lelked izzad a nyárban,

és így azok a jó szelek is kerülnek,

mert te csak ülsz egy másik tudatban.

Ha csak ülsz, nem is vagy!

Sebeket ejt rajtad az időnek karma,

s te nem kérsz rá gyógy-ölelést

csak viseled mintha mindegy volna.

Ha csak ülsz, nem is vagy!

Kezeid közül kihullik minden.

Nem is veszed észre, nem számít,

de mondd, akkor így mi legyen?

Ha csak ülsz, nem is vagy!

Pedig annyi itt a szép dolog,

annyi minden van, ami öröm,

amire csak vágynak a lelki koldusok.

Ha csak ülsz, nem is vagy!

Mondd, milyen így ez az élet?

Mert most te csak ülsz,

s nincs, aki álljon te helyetted.

Te csak ülsz, nem vagy!

Mint, aki csüng a semmi szerelmén.

Mást nem is mondok, csak azt,

hogy élj, állj, mert csak egy lépés,

egyetlen esély, ahogy boldog lehetnél.

      Papp Ádám 

****************

36.**Érezlek Téged.**

Érezlek Téged.

Fontos vagy nekem.

A legfontosabb.

Forró a szívem.

Sugárzik a szívem.

A Mindenem vagy.

Veled szeretem magamat is.

Nélküled üres vagyok.

Lángot adsz nekem.

Égek.

Jó Rád gondolni.

Bennem élsz - kitörölhetetlenül.

Megérintettelek - megérintettél.

Nem tudok betelni veled.

Fáj a hiányod.

A hiányod is teljesebb mint mások jelenléte.

Tudlak Téged.

Elfogadlak.

Rád bízom magam.

Átitatódtam Veled.

35.** Csitt !**

Csitt!

Ne szólj, kedvesem!

ujjam ajkadra teszem,

hogy ne mondj

semmit sem,

mert elég a fény,

s a szemünk,

mi látni enged téged,

és a mozdulat,

mellyel hozzád lépek,

s amikor elérlek,

ajkad lezárom...

Csitt, kedvesem!

ajkam ajkadra teszem,

hogy a hang

ne sodorjon el

tőlem - tőled.

hogy a szó

ne takarjon el

előlem - előled

most a csend beszél

nekem - neked

most valami kezdődik

életem - életed...

Csitt, kedvesem!

csak még egy kicsit.

s amikor ajkunk

már elmondott mindent.

feloldom a zárat.

s feloldod te is.

mert eljött az ideje

a boldog kacagásnak.

a könnyeknek.

a nyárnak...

de addig:

Csitt, kedvesem!

beszélgessünk

szavak nélkül.

szerelmesen.

34. **Szeretnék szél lenni,**

Szeretnék szél lenni,

hogy cirógassalak,

és friss patak lenni,

hogy megtisztítsalak.

Szeretnék nap lenni,

hogy melegítselek,

erős és nagy lenni,

hogy segíthesselek.

Két bűvös szem lenni,

hogy mindig lássalak,

a kispárnád lenni,

hogy elringassalak.

***************

"Jöttem hozzád bújni,

Jöttem bőröd simogatni,

két kezed kezembe fogni.

Jöttem látni Téged, megnyugodni, inni a nyugalmat, s álmokat.

Jöttem látni szemedben a vágyakat.

Jöttem, hogy itt legyek Veled.

Jöttem, hogy jöhessek,

kezedbe adjam a szívem.

Jöttem megmutatni, tiszta lelkemet.

Jöttem, mutatni, két kezem

Feléd, neked integet. "

*********

33.* Én leszek .....**

én leszek a vágy a szemedben

ha kell magaddal is megverekszel

én leszek a sóhaj a szádban

amikor erőd elhagy a kéjes lázban

én leszek elűzött szemérmed

a tegnapot ölöd meg értem

én leszek elveszett csókod a magányban

ha majd ajkad reszket a rád zuhanó homályban

én leszek vadul lüktető szíved

ha már senki sem, én ott leszek veled

én leszek sivatagban a gyöngyöző harmat

amikor Neked már senkik, semmit nem adnak

én leszek kínod egy álmatlan éjjelen

ha hiányzó örömök csordulnak ki szemeden

én leszek könnyed egy összegyűrt ágyban

amikor elmerülsz az egyedül-maradt vágyban

én leszek a szivárvány-híd a semmi felett

amikor majd lemondón nyújtod a kezedet

én leszek rémítő álmaid gyilkosa

a hazug hit, hogy nem hagysz el soha

én leszek fel nem tett kérdés helyett a felelet

ha hangtalan, csak magadnak súgsz neveket

én leszek halott virágok mosolya

a szerető, az édes és a mostoha

én leszek nevetésed a csendben

a váratlan lázadás a rendben

én leszek a bőr íze a szádban

tegnapi emlék a holnapi lázban

én leszek a viasz, amikor cseppen

pillangó szárnya amikor lebbenSzeretnék szél lenni,

hogy cirógassalak,

és friss patak lenni,

hogy megtisztítsalak.

Szeretnék nap lenni,

hogy melegítselek,

erős és nagy lenni,

hogy segíthesselek.

Két bűvös szem lenni,

hogy mindig lássalak,

a kispárnád lenni,

hogy elringassalak.

én leszek a sikoly a beteljesült vágyban

fájdalom az értelmetlen lázban

én leszek a nyugalom a gondolatban

az örök körforgásban a mozdulatlan

én leszek majd a Te helyedben

és Te élsz majd én helyettem.

32.**Remegő vágyaktól martan..**

Remegő vágyaktól martan

Szívednek zsákjába varrtan

Szeretlek téged, te Kedves

Emelj fel néha szivedhez

Szeretlek téged, te drága,

Szívemnek virágos ága

Gyönyörű szirmokkal ékes

Illattal, nektárral édes

Gyönyörűm, szeretlek téged

Mindennél édesebb mézed

Mindennél forróbb a csókod

Érdemelsz ezeregy bókot

Istennőm, téged szeretlek

Szívem legmélyén kereslek

Kék ég magasán talállak

Mindenben csak téged látlak

Taníts meg, kérlek, a jókra

Millió mámoros csókra

Szívemben tőled dal támad

Add nekem, kérlek, a vágyad

Takarj be gyönyörű hajjal

Nevess rám édes kacajjal

Fülemben most is zsong hangod

Szeretlek, kedves, hallod?

Mindig csak téged dicsérlek

Emelj hát magadhoz, kérlek

Tiéd már minden szép vágyam

Neked van megvetve ágyam

Neked van megvetve lelkem

Szívedet már megöleltem

És nem is eresztem többé

Szeretlek téged örökké

148.**Minden jól van úgy, ahogy van**

 **Minden jól van úgy, ahogy van**

Minden jól van úgy, ahogy van;

a reggeli kávémban egy szóval több cukor,

az öleléseid, még mielőtt felkelnék,

a nyújtózkodások, a nagy levegő

és az édes, álmos tekinteted nézni még.

Minden jól van úgy, ahogy van;

a simogatás, a szerelmes suttogás,

a reggeli első falatok,

és az a hihetetlenül boldog tudat,

hogy veled kezdhetem ma is a napot.

Minden jól van úgy, ahogy van;

elindulni dolgozni, hiányozni nagyon,

és arra gondolni, te gondolsz-e rám,

aztán hazajönni, várni téged,

várni azt, hogy te legyél a délután.

Minden jól van úgy, ahogy van;

amikor végre megérkezel,

amikor elmondjuk, hogy milyen volt a nap,

amikor hozzám bújsz és érezlek,

amikor este van és csókkal hívod az álmokat.

Minden jól van úgy, ahogy van;

ezek a nehézkes, fáradt hétköznapok,

de legalább a hétvége csakis a miénk.

Minden annyira jó így Kedvesem,

és nekem ez egy életen át elég.

.           Papp Ádám 

147.·** Fontos ... **

·** Fontos ... **

.....Fontos, hogy megfogjuk egymás kezét és nem azért, hogy mindenki lássa, hanem, hogy tudjuk; ez mind mi vagyunk, ez a mi pillanatunk, a mi időnk és fontos - miközben elmondom, amit szeretnék, amit hiszek, amit érzek - hogy mindig a szemedbe nézzek, mert azt akarom, hogy fedhetetlenül láss, érezz engem, s hogy elhidd; ebben több van csak a szavaknál, a hangoknál. Ebben erő van, tett van, fontosság és az a szeretet, amit mindig, de mindig szeretném, hogy érezz mellettem, hiszen

manapság oly kevesen élik ezt meg. A férfi akarok lenni, aki élteti, aki boldoggá teszi a lelked, s nem csak egy-egy percre, néhány kósza évre, hanem addig,

amíg te élsz, amíg én élek.

Nincs csak boldog idő, mert nehézség is van és nincs csak jó, mert rossz is van, de mindebből - mert ez az élet - én sosem veszítem el magam annyira, se téged, hogy bánd, vagy elfeledd, mert én a csókod csókja akarok lenni, az ölelésed, a biztonságod, a falad és minden, amit egy nő várhat, vagy vágyhat egy férfitől; szerelmet a borongós időkben is, szárnyakat, ha zuhanna. Egyszerűen mindent, amit csak lehet.

Papp Ádám

146. **Tudod....**

 **Tudod....**

 

Tudod barátom, az élet már csak ilyen: Az ember szépen azt csinálja, amit szeret, ami jó érzéssel tölti el és baromira nem érdekli, hogy ez másoknak tetszik-e vagy sem, hisz, ha mindenki csak azt nézné, hogy ki mit gondol, vagy hisz róla, akkor az egész Életünk egy rohadt nagy tömeges egyformaság lenne és belesüppednénk valami olyanba, ami idegen, ami szürke igazából.

Gondolj bele, hányan vannak olyanok, akik teljes mértékben azt hiszik, hogy sok mindent tudnak? Rengetegen! Aztán eljön az idő, hogy valaki, de jobb esetben saját maguk rájönnek, hogy szart sem tudnak és ezzel nincs is semmi baj, mert ez az egész dolog, amiben élünk nap nap után folytonos felismerésekkel ajándékoz meg minket. Nem szégyen felismerni dolgokat akár a külvilágban, vagy magunkban, mert mi emberek folyton tanulunk valamit. Így, vagy úgy. Ez van!

A lényeg, hogy ne mással törődj, csak azokkal, akik szeretnek, akiket érdekel, hogy te ki vagy, mit csinálsz, hogy gondolkodsz, persze ezt mind meg lehet játszani ideig-óráig, de úgy is, hamar kibukik a lényeg. Te csak foglalkozz azzal, amit és akit szeretsz és nézz körül, hogy mennyi itt a szép dolog, mennyi minden van, amiben el lehet merülni és ami elhoz belőled valami pluszt, valami újat, valami felismerést.

Tudod barátom, egy ideig én is valahogy ebbe a szürkeségbe merültem el, aztán egyszer csak elkezdtem felfedezni magamban a színeket és most ott tartok, ahol lennem kell.

Vannak önálló gondolataim, tudok szeretni, és ez nagyon fontos, hogy tudjunk szeretni, még akkor is, ha sok-sok csalódás ért minket. Ezt mindig be kell fogadnunk, mert ez az alapkövünk és mondhat bárki bármit ez így van.

Tudjunk szeretni, de nem kell mindenkit csak azt, aki fontos, akit szeretni akarunk őszintén.

Tegyük a dolgunkat, forduljunk magunk felé. Nevessünk, pihenjünk, keressük meg a békét magunkban, a kellemes érzeteket. Mindent, ami jó, ami tényleg jó és nem árt sem nekünk sem pedig másoknak.

Ez a dolgunk, ezért (is) születtünk!

Papp Ádám