💝Arról, hogy mi a remény💝
Kipihenve ébredni egy hétfői hajnalon,
s egy piciny hibát se keresni magamon.
Hosszas perceken át nézni az utcát,
ahogy hajnalból a reggelbe hajlik át.
Az utolsó korty kávét remegve inni,
és - míg nem hat rám - hátradőlni.
A fáradtságban keresni minden jót,
kimondhatatlanná tenni a kimondhatót.
Nem keresni Istent a balomon.
Holtom előttig mindent megtanulnom.
Nem bajlódni, amikor annyi zaj van,
ismerni jobban a csendet a bajban.
Kiválni néha a rohanó világból,
és odafordulni ahhoz, aki szól.
Rendbe tenni a közös dolgokat
tisztának látni saját magamat.
Írni mindig igazat, ami van, ami él,
ami ott van már mind az embereknél.
Érezni folyton ízeket és vágyakat.
Elébe állni a másiknak.
Kérdezni, és válaszolni, amit kell
Szent könyvvel harcolni, nem fegyverrel.
Sírni, amikor muszáj, amikor fáj,
eltolni mindent, ami bajjal jár.
Megélni minden egyes percet,
amit az égiek úgymond megkövetelnek.
Mosolyogni a semmiségbe,
ráölelni szépet a mindenségre.
Hallatni a hangot, a dalokat,
s vezetni azt, ki nem talál utat.
Élni, de azt nagyon...
Atomjaimra bomlani néhanap.
Szeretni, szeretni mindnyájatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése