💝Arra gondolok💝
Ha olykor-olykor nehezebben
viselem a mindennapokat,
megállok, s csak arra gondolok,
ami hozzám tartozik. Amim van.
Arra gondolok, hogy milyen
őszintén jó szeretni,
vagy ugyanúgy szeretve lenni.
Hogy mennyi boldogság van
egy pillanatnyi csendben,
ami gyengéden ölel át engem.
Arra gondolok, hogy mennyi
öröm van a forró Nyárban,
s a mosolyok a múló Éjszakában.
Arra gondolok, hogy milyen
sok időnk van átkarolni egymást,
és ellegyinteni a semmis jajongást.
Arra gondolok, hogy mennyivel
többet ér a meghitt beszélgetés,
vagy, amikor összeér két kéz.
Arra gondolok, hogy a Világ
egy Pokoli Mennyország,
pont ezért nehezedik a súlya ránk.
Arra gondolok, hogy az Élet
végül majd úgy is búcsúra késztet,
de, amíg itt vagyunk; szeressünk,
és úgy éljük meg az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése