Szeress, szeress!
Kezed simítsa lágyan a hajam,
Szelíden, gyöngén, hosszasan.
Nem sok, ami időmből hátra van.
A rózsák útja már virágtalan,
Szeress, szeress!
Győzelmes fényét veszti már nyaram,
Felhőtlen kékje gyorsan oda van…
Már a rózsák útja virágtalan.
Jön a sötétség, szine bár arany,
Szeress, szeress!
Az alkonynak csodás, mély pírja van,
Az éj sötétje mégis ott fogan…
Jönnek a felhők, szinük bár arany.
Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress, szeress!
Már a rózsák útja virágtalan,
Jön a sötétség, szine bár arany…
Simítsd, simítsd hát lágyan a hajam.
💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Halkan suttogó, édesen ölelő
Karjaidból várni az estét.
Kedvesen mosolygó, titokban
Lesni egymás meztelen testét.
Szemedbe nézni, s arcodat látni,
Mikor már álmos tekintetem.
Megőrizni szemeimnek képed,
Hogy álmomban is velem legyen.
Egészen tiéd vagyok most is,
S csak rád bízom magam,
Hogy míg elkísér az éjjel
Te vigyázd szavam.
Azt mondod, magadnak érzel,
Mikor bújok, s kezed így ölel:
Mert nincs annál kedvesebb,
Mikor melletted alszom el.
💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése