Megnémultan merengek el
a szemeid különös világán,
amely tündöklő színekben,
mosollyal néz vissza rám.
Melyben ott pihen a békéd,
megannyi igazad. Ahol
a bánat nem bújik el
virágzó kertjeid alatt.
Ott, szemeid tükrében látni,
hogy a fájdalmat sem írod át.
Viseled, akár szép ruhád
bármit is mondjanak te rád.
Megnémultan merengek el
az arcodon, mit e kinti lét
formált meg, s csak azt vette,
ami belőled nem kell neked.
Megnémultan merengek
mindenen, ami te vagy most.
Érzem; te nem hiába mutattad
meg nekem e különös világot.
❤️❤️❤️❤️❤️
**SZERETLEK**
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése