Ellen nem állva
elébed térdelek.
Vedd el - tessék -
még azt is, amit nem lehet.
Tegyél koldussá;
én becsülöm majd, mit
nekem szánsz.
Tegyél ezáltal gazdaggá;
én fejem hajtva éltetem,
amit kívánsz.
Legyen csókod a néhai étek,
mi ajkamon élve ezerszer értékesebb.
Mint tiszta lepedőt, magam bölcsőjét
is eléd, csak eléd terítem,
hogy ne ringasson sose egy-egy mozzanat
a tüskével átkozott kételyen.
Ragyogj, mint a Nap, hogy kövesselek,
s este, mint a Hold; csendben áldj meg.
Én minden szépet kilopok hajnaltól
hajnalig érted,
hisz mást nem, csak a semmit éri
nélküled a lélegzet.
Dobban a szívünk, egyként, egymást érve...
Hajnaltól hajnalig - ahogy örök lánc sem szakad -
maradj meg nékem. Ezer életen át
elmerülve életünk vöröslő fényében.
*********************************
**SZERETLEK**
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése