Ha hajadban megpihenek
nincs olyan, hogy rossz,
s előttem eltéved a bánat.
Ami jobbá teszi a létet
az csak te vagy, a nyugalom,
mit nekem adsz,
s a múlhatatlan,
szép imádat.
Szeretem a mosolyod,
kis igazad.
Szeretem csókjaid.
Édes zamat.
Szeretem, ahogy szemeid
nézik ezt a világot,
ahol már-már egyre több
a csalfaság, te mégis
igazul hiszed
a csodájának legjavát.
Itt érzem folyton
érintésed, simításod,
s bárcsak tudnám,
hogy bőröd úgy szereti e
csókjaim, mint nem is oly rég,
vagy tán már gyengeségem
űzi el innen, s egyre
távolabb tőled,
mi valójában bennem él.
A szó az kevés,
de még láthatod,
ha újra bennem én vagyok,
és hallhatod,
a hangomat egy ürességben,
ami hozzád visszaballagott.
Ne lökj el, ha ott találsz,
hol régen nem jártunk már,
s ne ejts értem sose könnyet,
hisz boldogságom te vagy.
Mindig is te voltál...
P. Á.
❤❤❤❤❤
**SZERETLEK**
*****************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése