***Karjaimban***
(Karjaimban pihen meg a lágy őszi szél.
Karjaimban jó volna, ha te is itt lennél.)
lyenkor egyre hidegebbek az esték;
felmelegít, ha csendben gondolok te rád.
Itt pihensz most is mellettem;
de egy leheletnyi hely is olykor nagy távolság.
Mosolyogva nézlek, fürkészem szemeid,
míg ujjaim végigsimítják puha bőrödet.
Olyan jó is sokszor egymás karjaiba bújni,
s olyan jó nekem, hogy nem elég belőled.
Nem kínoz, nem fájó a hajnal nélküled,
de mindig hiányzol, mindig várlak vissza.
Simogat az érzés, mert nekem vagy,
mert a lelkem is hozzád húz haza.
Hideg az éj, te csendesen alszol.
Felmelegít az érzés; amit jelent igazán.
Észrevétlen ölellek át, csókolva arcod,
s boldogan ébredek majd a másnap hajnalán.
Papp Ádám
************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése