***Sóhajod***
És te majd eldöntöd ott,
hogy nekem szánod-e a fáradt sóhajod.
Én karjaim közé fogadlak,
s fogadd el, ha akarod magadnak.
És egy mosolyba öntsd bele azt,
amit más a hite nélkül elszalaszt.
És én majd kivárom azt a pillanatot,
hogy a nehézségeid gyorsan kifújod.
Kivárom, hogy felém fordulj csendesen,
hogy átöleljem lelkedet túl a felszínen
És te majd eldöntöd ott,
hogy nekem szánod-e megbékélt sóhajod.
Papp Ádám
************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése