Hiszed-e a hegyet,
miként az a csendjeit
- mint ölelő csókot -
szeretve adja neked?
S hiszed-e még,
hogy a völgyben megannyi
szép lehetetlen fogad úgy
be téged, mint anya a gyermeket?
S hiszed-e magad?
Hiszed e hangjait
égi neszeknek? Ismered,
hogy miként lehet?
Tudod-e a valót
A te valódat?
S nem játszod el
a belőled kitűnő
igazságokat?
Vágyod e még a szerelmet,
hogy szeress, s szeressenek?
A nyugalomba lépj,
a csend kapui előtt
merülj el magadba,
s megannyi kérdés előtt heverve
aludj el, s ébredj - mikor kell -
a válaszok.
Pap Ádám
💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése