Gyengéd tenyeredbe
hajtom bele arcomat,
mert néha oly nehéz
a világgal szembe néznem,
és megnyugszom ilyenkor,
mert tudom, hogy óvva
eltakar szemed, ahogy reám néz.
Szeretem ezeket a csendeket
itt megpihenve veled,
és szeretem a csókod is,
ahogy átjár, ahogy könnyed
repüléssel magamba visszavezet.
Szeretem, ahogy így -
néma beszéddel - szólsz hozzám
és szeretem, hogy több így,
amit mondasz. Szeretlek.
Még akkor is, ha olykor
te engem nem is hallasz.
Tudom, hogy érted
a belőlem olykor kifutó
fals hangokat és tudod,
hogy ilyenkor
csak magam kell legyek.
Tudom, hogy érzed a
szívemet magadban, tudom,
hogy néha nehéz minden,
de itt vagyok, még akkor is,
ha úgy érzed; nem.
Szeretlek, s nincs, ki győzne,
ki elvehetne tőlem,
hisz erőm mindig kitart;
ha nem is magamért,
de örökké érted!
*****SZERETLEK*****
*********************
💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése