Hiábavaló volna a nyár,
mert hideg lenne a szívem,
s hiába lenne a tűz is,
ha nem lenne kit melegítenem.
Hiába volna hang, a dal,
s minden, ami édes szóra bír,
hisz senki sem hallaná,
aki él.
Amióta vagy, azóta érzek,
azóta mosoly a világ,
s nincsenek kétkedések.
Nincs fals zörej, se délibáb,
csak a te valód,
s hogy én megyek hozzád.
Amióta élsz, amióta élek,
azóta a világban kutatva
Téged kerestelek.
Kerestelek, s mintha tudtad volna
mikor kellesz, úgy jöttél felém
lángunkat áldva, csókot lopva
szádtól a számra.
Amióta itt vagy, jobb minden,
és boldog a lelkem, mert reád lelve
végre érzem a létem.
Tudom, hogy ez végigvisz,
érzem, ahogy átölel,
s élni hagy, míg élnünk kell,
majd suttogva szerelmünket
egymásba halva fed el.
Amióta bennem él szíved,
nincs az a lehetetlenség,
s nincs olyan, hogy vég.
Minden napunk új kezdetén
csak csodálva, csak szeretve téged
őrizlek téged, te legszebb diadém.
P. Á.
**SZERETLEK**
❤❤❤❤❤❤❤❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése