Megfüröszt -benned- a vágy,
s lágyan simogat balzsam-kezed.
A betelhetetlenség maga;
hevesen izzó közelséged.
Szemeidben a láng
felébreszti bennem a vadat,
kiről elhittem, hogy nincsen,
s nem tombol benne akarat.
A csókjaid édesen égetve
lelkemnek üzenő varázsok,
míg bennem tombol mindez,
forró lehelettel visszakiáltok.
Minden porcikád megváltja testemet,
minden rezdülésed tüzes szikra.
A pillanatok, mik jelet rónak reánk
örök léte fénylő lényünk igazának.
S e végtelen dobogás, amit hiszünk
megmaradva él tovább bennünk.
P. Á.
******************************
**SZERETLEK**
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése