*7 *Aktus*

*Aktus* **Szívedbe hatoltam, s lassan beléd. Megimádtam tested rejtélyes mindenét. Fentről le, vagy lentről fel, mindegy, csak te a lényeg, és neked én, miközben lágyan csókolom a bőröd, s te beletúrsz a hajamba, miközben a vágy tüze forralja minden részletünk. Fekszel, mint gyenge préda, mégis harcos amazon s én feletted, mint domináns hím, szédülve ajkadon. Dombjaid közt meghalnék bármikor, miközben csípődön nyugszik örökre a kezem. Vádlid puha párna, mire teszem fejem, s csókolom, mert itt a helyem. Minden ajkad ízes, dús, csodagyümölcs, én megimádom őket, de ne üvölts. Szemeim előtt nőiesség ragyog és annak különös lelke, kire vágyódik minden percben szívem, szám, mindenem. Tudom, mi együtt jók vagyunk nagyon is. Ezt nem veheti tőlünk soha senki, csak az Úr, vagy az élet, ki elszakíthat, de nem teszi, mert mindkettőnk szívét nagyon jól ismeri. Tudja, hogy szeretjük egymást, tudja, hogy folyton vágyban égünk, tudja, hogy ez csupa őszinte szenvedély és tudja, hogy mi ebben a néhol vad, néhol lágy romantikában örökké megélünk** ************************