**Reggeltől estig,
estétől reggelig;
Akarlak
még, még, még!
Akarom az ujjaid
érezni az arcomon,
ahogy onnan lázban égve
körbehalad az ajkamon,
majd úgy csókolsz nyakon,
hogy a tűz tör ki,
ahogy azt nem tudta kicsalni
belőlem még soha senki.
Imádom e nyomokat, imádom
lábaid a derekamon,
s élvezem hallgatni, ahogy zihálsz,
míg én a vadat minden mozzanatodból
csendesen kicsalom.
Az ebéd után,
de a szieszta előtt
akarlak még, még, még!
Azt a csókot, ami perzsel,
ami húsomba mar és szeret.
Gyengéden harapva legszebb
részeid ugyanúgy visszaszeretlek.
Akarlak
még, még, még!
Éjfélkor...
csak az esti fény lássa;
csak ő tudja, hogy
így mártalak bele
az imádságomba,
s a véredet,
ahogy enyémmel
szeretkezve éled újra.
Az a holnap; Az a minden
perc, ami veled, ami tőled
annyira vad, amennyire gyengéd.
Ami annyira az enyém,
amennyire csakis a tiéd.
Akarod! Akarom!
Minden gyűrődésünk
szerelem a paplanon.
Akarlak!
Akarlak
még, még, még!**
*AKARLAK !* *SZERETLEK !*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése