Nézd velem mostját - kedvesem -
az égnek, ahogy kibújik belőle valami,
valami, amit mások tán nem is értenek.
Szerelem van bennem, akarása
az odaadásnak. Himnusza a nevednek,
s gyöngéd ölelése - lelkemen - a kezednek.
A szüntelenség folyójából iszom,
pedig tudom, halandónak az tiltva van.
Én mégis e bűnt követem értünk, Angyalom.
Bűn ez mások szerint, de, ki bennünk lát,
tudja mit, s miért teszünk. Megmártózva
egymásban halálunk után is szeretünk.
Ki lelket is lát a testben, érti e szavakat,
s ismeri hangjait a reggeli dérnek. Értünk
szelíd ma a Nap, s fényei suttogva beszélnek.
Nem akarhatjuk ezt csak magunknak. Kell, hogy más is értse. Kell, hogy e zakatoló napokból kiszakadva többek is feküdjenek az életre.
De mi; tudjuk minden pillanatát, hisz egymásnak adtuk mindenünk. Tudom és érzem, hogy az égiek ezt örökre megadták nekünk.
Tudjuk, hogy így lesz, s senki sem pótolhatja ezt bennünk. Lehet forró nyár, a leghidegebb tél, de mindig lágyan takaró, boldog béke a mi szerelmünk**.
P.Á.
*Gyönyörű vers , szívhez szóló ! Köszönöm !
** SZERETLEK !!!**
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése