A pesti turista először járt Székelyföldön, a Hargitán kirándulva
találkozott a pakulárral. Egyből eszébe jutott a finom juhtúró, amiről
barátai meséltek, s amit egyszer meg is kóstolt, de mivel emberünk
sokat hallott a székelyek szűkszavúságáról és agyafúrtságáról, nem
rontott ajtóstól a házba, hanem finoman rákérdezett a pakulárra:
– Adj' Isten! Tud-e esetleg egy helyet, ahol juhtúrót tudnék venni?
A pakulár rásandított:
– Há' má' hogyne tudnék! Vévévé pont jútúró pont com.
Jő haza Mári nén' a bótbó' s mondja:
– Hallod-e, Pista, megdrágult az ital. Mi lesz most?
– Semmi. Kevesebbet eszünk.
Mondja mérgesen az orvos Pista bá'-nak:
– Minden pohár pálinka, amit megiszik, egy héttel megrövidíti az életét!
– A' nem lehet, doktor úr. Akko' én má' tíz éve e'lennék temetve.
Pista bá' összeveszett az asszonnyal. Kiment, s bévágta maga mögött az
ajtót. 17 esztendő múlva hazajött, letette a kalapot, s a lájbit és
leült a padra. Kérdi a felesége:
– Hol vót?
– Künn.
Pista bá’ bemegy a kocsmába. Leül, kér egy deci szilvapálinkát, és
fejét csóválva motyog, hogy vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Megint
kér egyet, aztán megint, s mondogatja tovább. Kérdi a kocsmáros:
– Mit nem lehet megmagyarázni?
– Úgy jártam, hogy kimentem tehenet fejni. Felrúgta a vedret.
Megpróbáltam túlról, de ott es felrúgta. Mondom, megpróbálom hátulról,
de úgy es felrúgta. Erre a két hátsó lábát kiköttem a pajta oldalához,
leültem fejni, erre elkezdett csapkodni a farkával. Gondoltam,
felkötöm a farkát a gerendához. Felálltam a fejőszékre, s mivel
hirtelen nem kaptam kötelet, megódtam
a nadrágszíjat, felemeltem a tehén farkát, erre szíj nélkül leesett a
nadrágom. Béjött az asszon. A tehén lába kikötve, a farka felkötve, én
állok a fejőszéken kiódott szíjuval, a bokámnál a gatyám. Na, erre
mondom, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni...
Pista bá' hangosan és igencsak hamisan énekel a lakodalomban. Mondja
neki többi vendég:
– Eisze inkább táncoljon, Pista bácsi!
– Mé', fiaim?
– Me' a port jobban bírjuk!
Új lakó költözik Pista bá' szomszédságába. Este – fél szemmel a
szomszédot lesve – kiment a kertbe. Az öreg, ásott egy gödröt, és
beletett egy bödönt. Másnap reggel jöttek a milicisták:
– Mit dugdos maga, fegyvert, milyen tiltott dolgot?
Feltúrtak mindent, végül a kertben megtalálták a bödönt. Nagy
diadallal kiásták, s hát nincs benne semmi.
– Mit járatja velünk a bolondját?
– Nem én hívtam magukot.
– Miért ásta el ezt az üres bödönt?
– Csak azért, hogy megtudjam, milyen ember az új szomszédom.
Mondja Pista bá’ Mózsi bá’-nak:
– Figyeljen ide, szomszéd! Mikor van a születésnapja?
– Osztán métt es érdekli?
– Há’, vennék egy setétítőfüggönyt magának az ablakra...
– Minek?
– Hogy ne lássam örökké, amit a feleségivel művel, azétt.
– S a maga születésnapja mikor van? Én es megajándékoznám.
– Mivel?
– Egy szemüveggel, hogy lássa kié es az a feleség...
Turisták érkeznek az esztenához, nézik a juhokat. Kérdezik a pakulártól:
– Egész nap esznek?
– Ez a dóguk.
– És mondja, sokat esznek?
– Nem egyformán.
– Hogy-hogy?
– A fehérek kétszer annyit, mint a feketék.
– Hát az hogy lehet?
– Kétszer annyian vannak...
Pista bá’ vérző fejjel tántorog az úton. Odamegy a szomszéd gyermek:
– Jöjjön, Pista bácsi, hazaviszem!
– Ne, – riad meg az öreg – onnét jövök!
Halálos ágyán kérdezi Pista bá' az asszont:
– Véri, velem vótál-e, miko' a komonisták elvették a tehenyünköt?
– Veled vótam.
– Velem vótál-e, miko' elvittek engemet a Duna csatornához?
– Veled vótam.
– Velem vótál-e, miko' elvették a második tehenyünköt es?
– Akkor es veled vótam.
– S most es velem vagy-e halálos ágyomnál.
– Most es itt vagyok.
– Véri, egyfolytába' csak a bajt hozod reám.
A halálos ágyán Máriskó néne mondja az urának , Pista 'bának: Te Pista
én olyan nem szívesen halok meg, mert tudom biztosan, hogy Te
hamarosan új asszonyt hozol a házhoz...
Erre Pista 'bá: Halhatsz meg egész nyugodtan Mári, mert én nem fogok
megnősülni: Náladnál jobbat nem kapok és olyan mint Te ... nem kell !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése