***Vagabond***
Szívemre beforrt sebeket csókolt az idő,
bőrömön simítom megannyi múló évem.
Utam egy részét bejárva már látom,
mi az, mi javakat teremtett bennem.
A szelek könnyű zuhanását érezve
átjár a könnyedén lebegő szabadság,
s egyre több a boldog időm is,
ami olyan, ahogy mások is akarják.
Fájdalmaim olykor múlnak, olykor -
mint részegek - rajtam vidulnak.
Olykor megsajnálnak, akár egy árvát,
de mindig köröttem maradnak.
Az élet rendje ez, és én ezt így szeretem.
Máshogy talán nem is menne igazán,
máshogy meg sem érne bennem,
máshogy nem is nézne rám.
A boldogság egy édes megfeledkezés,
ami lecsitítja a világ megannyi zaját.
A csendet teremti meg egy tekintetben,
s mindig így fonja körénk magát.
Az út pedig olyan, amilyen;
előre megszületett, néma, igaz barát.
Egy csavargó vagyok csupán,
de velem van, amit, akit szeretek
Egy életemen át!
Papp Ádám
***********
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése