***Megtisztult szívem***
A szél fújta össze az életem,
s lelkem könnyeden lebbent rajta.
Könnyező szemeim a letűnő Napon.
Valami kétség eltűnt alatta.
És az a pillanat volt, amikor
megértettem a békesség szavait,
azt, hogy mit jelent szeretni
azt a bizonyos valakit.
Valakit. Aki, ha nem szól
úgyis a szívéből képes adni.
Aki - ha máshogy gondolok -
mellettem fog maradni.
Aki érti, hogy mi ez az egész,
s vele engem is, mert én is értem őt.
Hamis volna számolgatni
a megnémult időt.
És én álltam ott, én láttam azt,
amikor minden eggyé született.
Meghaltam, majd feltámadtam,
s megtisztult szívem haza vezetett.
Papp Ádám:
.**************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése