Te vagy, ki élet s altat,
Távolságod a homokba kajtat.
Aljaid ízétől virul a világ,
Csókjaidtól mámorosak az éjszakák.
Szeretetem elmondhatatlan,
Csak terád gondolok.
Szívem szorul, nyelni nem megy,
Megöl engem a kín!
Majdan eszembe jut suttogások,
Az a pár gyönyörű szó,
Melytől kedvem az egekbe száll.
Ismét rád gondolok,
Nem tudlak elfeledni.
Mert távol vagy tőlem!
S nagyon hiányzol.
S a végét befejezve
Eszembe jut szép feneke.
Melyet már nem részleteznék!
Gyere, szeress! Ölelj még! Ölelj még!
**********
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése