Magamra veszem a kelő Nap fényét,szívembe rejtem, hogy aztán neked adjam.Az éj sötétjéből indulok eléd,engem láss örökké a lobbanó Napban.Engem láss mindig téli hajnalokon,mikor fázósan bújnak egymáshoz a fák.Engem láss, ha csak dereng az ég alja,s a tegnap tenyerén hozza elénk a mát.
Ott leszek majd az első napsugárban,a horizont széléről küldöm mosolyom.Ablakodra a dér virágot csókol,én ott leszek, s szádra szívemet csókolom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése