*** Homályos tévedéseink ***
Nem elég, ha jó vagy. Nem elég, ha rossz.
Hiába ölelsz, vagy háborogsz.
Ma már a letisztultság nem fontos pont
és csak az illúzió az, ami valamit mond.
Okok vagyunk. A feledés nehéz okai,
mert elhisszük, hogy ez az a valami.
Nem bánod, ha nem mélyülsz el,
s nem táncolsz az érzelmekkel,
csak olvasod, mondod. Ennyi elég.
Szép szavak egymásutánja rég.
Ezért szeretik annyian azt,
aki megtéveszt, aki csal és csalat.
De majd egyszer talán a szemek
könnyekbe borítják a tévedéseket,
és akkor eljön az igaz imádság tora.
Nem lesz annyi ál-mosoly, annyi ostoba.
Csak ne későn, bár sosincs késő,
minden pillanat újrakezdhető.
Fel kellene ébredni végre már,
és látni, ami van, ami igazán megtalál.
Annyira jó lenne a merülés szabadsága,
ami mindnyájunknak egyszer kijárna,
de míg nincs mélység szívtől lélekig,
addig feledés marad, s tovább élnek
homályos tévedéseink
Papp Ádám
*************************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése