2020. július 18., szombat

37. ***SZERETLEK***



Amikor megismertelek, neked már volt múltad. Sok kereszt, amit cipelned kellett. Tudtam, és vállaltam. Nekem is el kellett viselnem a múltad azon részeit, amikhez semmi közöm nem volt. De az ember nem szerethet valakit igazán, ha csak a jó dolgokat szereti a másik emberből. Régen sokat vitáztunk, egymás rossz tulajdonságait a másik fejéhez vágva, míg mindketten fel nem nőttünk egymáshoz. Ma már úgy fogadlak el, ahogy vagy. Szeretlek a múltaddal együtt, amin osztoznunk kell, szeretlek a hibáiddal együtt, szeretlek a jó tulajdonságaiddal és mindeneddel együtt. Tudom, ha ezek a dolgok nem lennének az életedben, nem lehetnél most olyan ember, aki ennyire hozzám illik. Szükség volt mindenre az életedben, ami egészen hozzám vezetett, hogy értékelni tudd a békét és a szeretetet mellettem.
Amikor beléd szerettem a kezdetek kezdetén, csak a felszínt szerettem. Bele szerettem az arcodba, a hangodba, az élményeidbe, az életedbe. És most, évekkel később, amikor ismerem minden rezdülésed, ismerem a lényed minden porcikáját, azt kell mondanom, a kezdeti szerelem semmi volt ehhez az érzéshez képest. Ahhoz az érzéshez képest, hogy mindent elfogadva, mindeneddel együtt szeretlek.
💝💝💝💝💝

Te jelented nekem a világot. Semmi sem állhat közénk. Nem számít, mások mit mondanak vagy tesznek, Te akkor is örökre a szívemben maradsz. Ez soha nem fog változni. A szívem kulcsa a kezedben van, mióta először láttalak, azóta mindig magaddal viszed. Szeretlek. Nem számít, éppen mennyire harcolunk egymással, mert tudom, minden rendbe fog jönni. Szeretlek. Nem számít, miért.
💝💝💝💝💝

Ha rám gondolsz majd, nézz fel, mert én ott vagyok,
ahol az ég átkarolja a csillagot.
A tejút végtelen gyémánt fövenyén,
a galaxisok hömpölygő porködén,
lelkem ott száll majd, hol a végtelen
téridő a száguldó fényeken.
S a bíborban úszó, örvénylő fotonok
hívnak, és velük majd csendben összeolvadok.
Hogy hajadra hullva, akkor is érezzelek,
amikor többé már nem foghatom kezed.
S ha fázol is, ne félj, mert én nem hagyom.
Langyos napsugár leszek édes arcodon.
Hold fényén suhanva őrzöm álmodat,
hisz tudom, mindig is téged vártalak.
S ha elszólít tőled mégis majd az ég,
így örökkön örökké veled maradnék.
💝💝💝💝💝


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

201,💝Arról, hogy mi a remény💝

💝Arról, hogy mi a remény💝 Kipihenve ébredni egy hétfői hajnalon, s egy piciny hibát se keresni magamon. Hosszas perceken át nézni az utcát...