*** Örök állandó***
Volt, mikor azt sem tudtam merre,
volt, hogy nem tudtam miért,
de húzott a szívem oda, hol a
saját magam vendégeként
fogadtam a békét, a csendet,
tanultam hinni, ahogy lehet,
s magam Istenét kézen fogva
szólítottam a gyermeket.
Játszottam széllel, esővel,
néha nyerni is hagytam, ha kell.
Megmosolyogtam a felhőket is,
és nem bántam, ha a vihar ver.
Mezőkön jártam egymagam,
néha sírtam, vagy kacagtam,
de sosem voltam úgy még én,
hogy egyedül érezzem magam.
Mindig volt egy támaszom,
mindig kísért néhány lábnyomon.
Árnyék talán, vagy egy másik Élet,
egyszer úgy is megtudom.
Mellettem van, némán hallgat,
sosem kérem, de mindig ad.
Ha alszom az álmomat őrzi
és lelkem mélyéig altat.
Itt e percben egy vagyok.
Múltat és Jövőt varázsolok.
A múltat, amiben annyi kedves emlék,
s a jövőt, amit tudni szeretnék.
De az egyensúly itt van a Mostban:
Most lélegzem, érzek, élek.
Egy vagyok azzal, ami körülvesz
és az örök állandóként remeg.
*********************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése