Egy vers még 2012-ből
*** Legyen, s maradjon ***
Legyen ő csendjeim suhanása,
Ordításaim legjava.
Maradjon reggeli cigarettám
Előtt ébredésem első gondolata,
A kávém illata, kóbor fények
Mennyei láncolata.
Legyen még százszor
Kései vacsorám íze,
Annak elmondhatatlan finomsága.
Legyen a szívemnek szíve,
Lelkem legjobb nyugvása.
Maradjon meg úgy,
Mint szemem előtt megannyi
Lényeges pillanatunk.
Legyen ő, kivel zivatarok
Hangjaiban egymásba borulunk,
Kivel megtaláljuk egymásban
Az igazi otthonunk.
Legyen ő nekem sav,
Bőséggel borítva rám.
Maradjon, csak maradjon
Szeretve ezerszer is
A hónapjaink után.
Maradjon! Ím nálam ajtajai
Összes kulcsa,
S mind-mind az ő rejtekeit
Nyitja, hol féltett kincsei
Minden elől féltve vannak
Zárva.
Maradjon meg évek múlva,
S legyen ő, ki szerelmesen
Borul rá majd megvénülő
Testemre,
S ki mindenünket felhelyezi
A fejfánkra.
(Ne legyen más sose,
Ki megszeret.
Legyen ő nekem az utolsó
Rendelet.
Igaz ifjúságom legjavát élem
Én,
De mással nem akarom már
Boldogan az életet.)
Papp Ádám
*********
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése