Mondd csak, benned ott
a szív miért ilyen furcsán dobog?
Miért szomorú benne a dal,
ami vidáman élni akar?
Mivégre ez? Ez a sok furcsaság?
Annyi minden van itt nekünk,
mégis mások ezt akarják.
Ezt, mert ebben élet van,
ebben ott vagy te, s veled én.
Mert összehozott minket a fény
valamiért.
Valamiért, ami fontos lehet
nekem és neked.
Ez a kapocs. Ez a minden
a mindenségben itt. Ma!
Te csak fogadd a pillanatba
s ne kérdezz semmit. Ne!
Csak vigyük együtt valamire.
Sejtésünk van, de ott a félsz;
mi van, ha szemeid a világomra
más szemmel néz?
Már megint egy kérdés, egy gondolat.
Hunyd le a szemeid, tedd el a csókomat.
Végül, ha majd ez semmivé lesz,
ne nyisd ki gyönyörű szemeid.
Végy egy nagy levegőt akkor,
s ne bánd a csendet, ha csak
az válaszol.
Papp Ádám
************
**SZERETLEK**
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése