**Egy cseppnyi.....**
Egy cseppnyi vihart kellene egymásba raknunk, egy kis tüzet mellé. Ami mi vagyunk. Az a csodával körülölelt, szép egyszerűség kellene, amit jó szívvel őrzünk. Ami mi vagyunk. Megvethet, kitaszíthat minket a világ,
de el sosem űzheti belőlünk azt, amiért születtünk. Ami mi vagyunk. Annyira félelmetes ez, mégis olyan, akár a lehetetlen, mert minden pillanat ajándék nekem, ami mi vagyunk. Egymáshoz kell húznunk a cseppnyi magányt, hogy hiányozzunk egymásnak, és az, ami mi vagyunk.
Szeretném, ha szemeidből sosem űznék el a csillagokat, a könnyű lebegést, ami mi vagyunk.
Egymás temploma előtt térden állva imádkozunk életünk mosolyaiért,
ami mi vagyunk.
És ez a féltés, ez a kimondhatatlan érzemény, ami szétszed, és ami újból - az igaz, egymáshoz fűzött kötelék selyemszalagjával - egybefon, a mi szerelmünk fáklyájaként él tovább.
Ha mindez mégse lenne így, csak emlékezz a tűzre, amely miattunk született. Emlékezz minden csókra, amit értünk adtam te neked.
Emlékezz majd, de most csak éljünk meg
mindent, amit együtt kaptunk, és összekulcsolt kézzel tegyünk meg mindent.
Ami MI vagyunk.
Papp Ádám
************
**SZERETLEK**
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése