**Törődés**
Én nem tudom,
hogy mi ez,
s miért most van jelen,
de rendíthetetlen törődéssel
csendben figyelem.
Én nem tudom,
hogy miért ilyen időben,
mi céllal lehet itt,
de üzen a szelekben.
Édesen suttogva akar valamit.
Annyiszor megismertem már,
magamhoz öleltem, igazságaim
minden részletével csókoltam arcon,
de sosem volt elég.
Eltűnt a ködben, dühöngő vizekben
nem hagyva maga után semmit még,
csak bennem egy keserves rezdülést,
ami dobálna, ami talán meg is ölne,
de élve hagy, lenyomva engem a földre.
Én nem tudom,
hogy miért,
de feltűnt új alakjában,
s bódít, átölel,
mint folyton szerető,
folyton akaró selyem.
Én nem tudom,
hogy miért,
de a szenvedély új tüzében
szeretkezik egy heves,
egy még ki nem virágzott,
léteket dobbantó,
őszinte tisztelet,
ami szerelem talán,
s abból a másikra való figyelem.
Papp Àdám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése