Ha majd egyszer hozzád végleg megérkezem,
szíved szegletében lesz-e nyugvóhelyem?
Ha kiszárad lelkem életadó kútja,
lesz-e gyöngéd szavad, mi szomjam eloltja?
Emeled-e fáradt tenyereddel arcom,
hogyha pillantásom nem ér túl a parton?
Takarod-e forró csókjaiddal testem,
hogyha majd hidegtől reszket minden sejtem?
Amikor szemeim láz tüzében égnek,
folynak-e könnyeid, amik hűtenének?
Egy nap rájössz, hogy már szavaid sincsenek,
s ha nem marad semmid, nekem adod csended?
Tanítasz-e engem az utadon járni,
s amikor elesek, segítesz felállni?
Ha a tüzünk egyszer elalszik titokban,
lesz-e új parazsad, mitől lángra lobban?
Megtanítod-e majd, miként éljek szebben,
s hogyan égjek el majd izzó szerelemben? Hajnali vágy!
Holnap jössz s én álmatlan várlak,
Hisz már mindenhol csak Téged látlak.
Keresnélek, de nem talállak,
S még sajnos nem vagy itt, hiába várlak.
Az est közeleg, s óhajt sóhajt ajkam:
Hogy fejem a válladra, kezem a kezedbe rakjam.
Mosolyod elűzze minden egyes gondom,
Csókolj meg, ölelj! Egyre csak ezt mondom.
Nincs mi így kelljen, ennyire akarjam: Testemmel izzó tested a fénytől eltakarjam.
Minden vágyam annyi most már csupán,Hogy azért gondolj te is néha-néha reám!
Láthassam amint szemed cinkosul kacsint, s vágyat ébreszt, Ha egyszer velem leszel,amit én érzek te is azt érezd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése