Hogy ajkad mennyi csókot ad még?!
Azt az érzésből tudom, amit te szülsz bennem,
s hogy két karod mennyi ölelést?!
Azt szemeidből, ahogyan rám nézel csendesen.
Hogy ez a minden így marad-e?!
Biztosra sosem tudja azt senki sem,
de ami benned, s bennem kavarog
egymás miatt az a legszebb lehetetlen.
Ez a boldogság egy halhatatlan emlék,
s ha el is hagynám egy életig keresném.
De míg itt van - s vele te - hűen őrizem,
amit nem érhet el soha senki sem.
P. Á.
*****************
**SZERETLEK**
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése