A lelkeden túl is látlak;
látom szomorúságaid mosolyát,
hallgatom a csended, ami megremeg,
ami a szemeidből sóhajt le rád.
A lelkeden túl is látlak;
most annyira, de annyira félek,
mert az én szívem szorongatják
ezek az egyenlőtlenségek.
A lelkeden túl is látlak;
fáj nagyon, hogy így van.
Magány arcodon a fény pihen,
ahogy láttalak az álmokban.
A lelkeden túl is látlak;
nagy sötétekben is érezlek,
s megtalálom azt a jó szíved,
hogy átjárjon újra a meleg.
A lelkeden túl is látlak;
Halkan szól a dal. A mi dalunk,
s te mosolyogsz mert látod, hogy
itt vagyok miattad, de inkább miattunk!
. P. Á.
**********
**SZERETLEK**
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése