Ez a szív, mely már annyit szenvedett,
Ez a szív, amely már látott minden keservet,
Ez a szív, mely egyszer kővé meredt,
Ez a szív, nem ismert mást, csak hideget.
Ez a szív, mely nevetett mások gyengeségén,
Ez a szív, mely nem hitte, egyszer érezhet még,
Ez a szív, mely egyszer kettétört,
Ez a szív, mely sok másikat meggyötört.
Most ez a szív a fellegekben szárnyal,
Most ez a szív megbékélt a világgal,
Most ez a szív meglágyulhat érte,
Most ez a szív érezhet is végre.
Most ez a szív nem nevet másokon,
Most ez a szív csak mereng álmodón,
Most ez a szív talán összeforr,
Most ez a szív segít egy másikon.
Mert az a szív is sokat szenvedett,
Mert az a szív is megkeseredett,
Mert az a szív is rideg mint a kő,
Mert az a szív is hideg jégmező.
Mert az a szív is nevetett eleget,
Mert az a szív is kerülte az érzelmet,
Mert az a szív is ketté van törve,
Mert az a szív is másokét gyötörte.
Most az a szív is szárnyal de szenved,
Most az a szív is békét kötne, de nem mer,
Most az a szív is meglágyulhatna értem,
Most az a szív is érezhetne vélem.
Most az a szív is keresi a helyét,
Most az a szív is elvesztette fejét,
Most az a szív is összeforrhatna végre,
Most az a szív is segítene, ha nem félne.
Mi lesz, ha két ilyen szív egymásra talál?
Mivé lesznek…egymás gyógyítóivá talán?
Hisz egy helyről jöttek, egyfélék voltak,
S együtt megpróbálnak hátat fordítani a múltnak.
Bölcsen, nézik a mát, a jövőt nem kutatják,
Kiélvezik e rózsaszín köd minden pillanatát.
Nem néznek a jövőbe…nem várják a feketét,
Csak ha szükség van rá, megfogják egymás kezét.
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése