Én írok Neked levelet.
Kell több? Nem mond ez eleget?
Hallgattam eddig, szólni féltem,
bár titokban már rég reméltem,
hogy nem szégyen bevallani,
mik lelkem titkos vágyai.
Nem tudnád különben meg sosem,
hogy én már őszintén elhiszem,
s lesz majd egyszer rá alkalom,
hogy élőszóban mondhatom
el, mi költözött a szívembe,
az eddigi mélységes csendbe,
mennyire megszerettelek,
elbűvölt szép tekinteted,
ha megpillantlak, jobb a kedvem,
csodamosolyod ragyog bennem.
Szép álom vagy, színezgető.
Szívem megdobbant: Ő az, Ő!
Csodálatos vagy, tökéletes!
Ez halálkomoly, hát ne nevess!
Hallod? Hülye vagyok nagyon.
Imádlak! Tudod, Drága, mondd?
Te más vagy, mint a többi, Édes!
Ugye már te is érzed, érted,
hogy életem költészete
nem lehet más, csak Te! Te! Te!
Tudom, ez gyerekes, ostoba,
de vagy belátom most vagy soha.
Látod, csinálok én Neked
problémákat és verseket.
Ajándékba e vallomást
adom, és még valami mást:
szívem, mely már annyit csalódott.
És küldök több millió csókot!
*************
**SZERETLEK**
**Millióóó Csóóóók !**
💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése