Ha olykor
nem számolhatnék el,
szoronganék.
Ilyenkor nem kell más,
csak a csend és
néhány óra még.
Nem kell más,
elég, ha itt vagy mellettem,
akár a nesztelen titok,
akit nem sejtek.
Aki - ha térdre is rogyok -
bennem, mint erő remeg.
Nem kell más,
csak egy kis kényelem,
ha szűk a világ és melléd
fekszem.
Nem kell más, csak, hogy
tudjak oltalmad lenni így is;
adva a mindig biztosat.
Ha olykor
nem számolhatnék el,
szoronganék és zajok
gyönyörei közt halnék meg.
Akkor kárba vesznének
a benned aggódó percek
és csak ismeretlen
bánataimba temetnélek.
Így nem is kell más:
elég, ha hallasz,
hisz így nekem most is, e fátylas
ködökben mindennél,
de mindennél többet adsz*.
Papp Ádám
❤️❤️❤️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése