*Elmondom azt, ami fontos,
ami miattad van itt bennem.
Megbékéltem azzal, aki vagyok,
mióta te lettél a fontosabb részem.
Nincs sok időm...
Fogynak a percek,
csak hallgasd, amit mondok.
Nélküled esteledett rám,
s e magánytól duzzadó
sercegő dallam fülemben
esztelen forog.
Lépteim nyomát nézem vissza,
s milyen sok ez már nekem,
de kevés van, hogy
elérjek hozzád végre,
hogy csókkal köszönjek,
hogy ölelésemmel a
a teljes otthonunk legyek.
Nincs sok időm...
Szívem minden mozdulattal
egyre jobban dobog,
tudva, hogy vársz,
hogy étket adsz, mi egy
életünk bizonyossága,
s e vágy mind oly közel van,
hogy a mosoly pihen rám,
mert vágylak minden porcikámmal
mielőtt a reggel betér a házba.
Nincs sok időm...
Testem testedért kiállt!
Lélekkel takaró szellő legyél,
s ne szólj, ha kellene,
tudom minden cseppedet.
Lejár az idő
csak várj!
Nemsoká ott leszek**...
Papp Ádám
*************************
*Köszönöm, hogy így szeretsz és
boldoggá teszel a csodálatos verseiddel!*
*HOZZÁD TARTOZOM !* *VÁRLAK !*
és *NAGYON SZERETLEK !*
**************************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése