Ha tél hidegén egyedül járok,
s, ha megnevetnek erdei boszorkányok,
csak legyél ott egy árnyban,
hogy megmártózzak a belőled piruló
boldogságban,
s, hogy egy-egy sikoltás
tőlem messze szállva haljon el
egy lélegzetnyi áradásban.
Ha tavaszi esőben ázok,
legyél ott, a táncban,
s egy cseppnyi igazad
hulljon vállaimra,
mert kell minden nyugvásod,
kell az a szép,
mit más szem még sose látott.
Ha nyári forróságban
tüzem érted ordít hangom
leplein, legyél ott,
megpihenve a táj szerelmein.
Légy egy könnyű csend,
édes suhanás.
Legyél te, kitől ekkor is
szenvedéllyel csókol e láz.
Ha őszi némaságban vagyok,
egyszerűen csak legyél minden
pici nesz,
mi nagy hevületeket önt belém.
Legyél, illatozz bennem,
nekem, s én visszaadom
mindezt belőlem,
mert mindig, mindenhogy
éget, vágyakkal etet
ez az eszmélet,
s ha nem volnál,
csak a semmi lenne,
vele a telítetlen
kelyhek sora.
Nem maradna más nélküled
csak otthontalanságom
süket otthona.
**********************
Leszek minden ,
mert Te így akarod !!!
**********************
💝💝💝💝💝💝💝💝
Sétálj velem abba a korba,
hol ugyanúgy csókokat lopok
az életet megélt homlokodra,
s ott talán már fáradtabbnak látszik
szemeid fénye, de én tudom;
akkor is az lesz nekem a jel,
mi könnyed békét ad
a még megmaradt életünkben.
💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése