Lelkemet hoztam el táncba néked,
érzem, hogy élek, igazul érinted.
Gyengéden karollak, átadod magad,
a mi táncunk egy örök élet marad.
Fehér ruhádban előttem állsz,
mint angyal, s kezemre vársz.
Feléd nyújtom, te belé helyezed,
lágy, óvó, gyöngéd szép kezedet.
Derekadon pihen lágy ölelésem,
s megérzed minden rezdülésem.
Majd én vezetlek, te ragyogj,
s tiszta szívvel reám mosolyogj.
Nincs tér, sem idő, csak mi ketten,
keringőzve s miénk a varázs, minden.
Szerelmes tekintetek egymásra nézve,
lelkünket mind-mind életre igézve.
Szállunk, s nem állít meg hét határ
oly csodás veled, úgy száll az illatár.
Én a Föld, te az Ég ezer angyala,
én a te szárad, te rózsám bíbora.
Perdülsz, kezem vigyáz téged,
ereimben érzem a piros véred.
Eggyek vagyunk, mint e csodás tánc,
eggyek vagyunk, mint lélek, örök-lánc.
P. Á.
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése