Hideg van és magány nélküled...
Annyiszor, de annyiszor elfog
a félelem, hogy mi lesz, ha
nem ér el hozzád a két kezem,
de talán elér e vers időben,
hogy tudd a titkot: Szeretlek,
míg egyben van e világ,
s utána is hű maradok
hiába választanának szét
messze a galaxisok.
Ez csak egy könnyű versem;
olvasd reggeli könnyedségben,
esti szellők frissességében.
Olvasd, ha sírni vágysz,
ha nevetsz, és megtalálsz.
Csend vagyok, de nevedet
mindig, mindig ordítom,
hogy ott belül halld meg
a szerelmet, mi ezer életen
át fűz minket össze.
Hadd legyek selyem,
mi szüntelen ölel.
Hadd legyek szél,
mi csak tiédet köszönheti.
Hadd legyek egyetlened,
kit más keze nem érhet.
Hadd legyek élet; benned
úgy, mint te enyémben.
Hadd legyek a vég is,
mi újjá szül minket,
s hálát adva csókoljon,
míg boldogsággal áld
ez a szép lehetetlen...
Papp Ádám
*********************
***SZERETLEK !!!***
💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése