A nő szíve, mint az otthon:
Boldogan lakható.
Férfi kéz azt sosem érintheti,
ajtaja tettekre nyílik,
s ha bejut rajta,
ki harcol érte
kiteljesedik abban
a mindenség egy fontos fogalma.
A nő lelke, mint a szél:
Nyári éjszakák lágy suhanása,
mézédes takaró,
és altató.
De minden nappal,
mintha egy-egy megkövülne.
Nem tudni miért,
tán elmúlt érintések hada az oka,
s milyen szomorú ez, nem?
Mintha sosem térne vissza
belé a születés hajnala.
Elárvul megannyi tömeg,
álcázva ablaknál állnak,
kitekintve vágynak
vissza, mégis félnek,
mégis várnak,
s tán ez mindnek a hibája,
mert így élni lehet,
csak hasztalan,
s megannyi mosoly,
megannyi édes csók
meg sem esik a világban.
A nő szíve, mint az otthon:
Minden.
A férfié is, mégis állandó változás.
de kettőben ott lapul az egy:
Az együtt maradás.
P. Á.
💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése