Akarom a ruhába öltözött időt.
Akarom, hogy levetkőzzön velem,
s én, mint halandó ember
vágynám folyton, hogy szerethetem.
S ha így meglelem benne
méltó ellenfelem,
csak csókolnám napestig
lassan, mert úgy akarom
tisztán, mikor vele szeretkezem.
Szabaddá tenném, mint mosolya
az én bennem lakó tüzemet,
és nem lenne semmi titok,
semmi elfeledett,
semmi kóborló üzenet.
Csak a tiszta víz lenne,
a levegő, mi minket beborít,
s csendben rejt el a mában.
Nem látna minket senki sehol,
csak a vágyak kicsiny ablakában.
Meztelenül is pajzs lennék neki,
s nem inognék meg,
ha rám nagyobb erők parancsolnak,
hisz így létezik a nő,
ha mellette a férfi
a fal, s örököse
e kettős takarónak*...
P. Á.
💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése