**Nem is volt, nem is számított senki, csak pont ott, pont akkor az az ájult állapot,
füstökkel kirajzolva, meztelenül, két test közt a határtalan újjászületés.
A nő szétterül, árad, mint a mámorító illat,
a férfi csak nézi, csak érinti egyre hevesebben,
türelmetlen tűzzel, miközben összesimul az egész, a lényeg. Gyertyák és félhomály.
Édes beszéd, meztelen vadság a paplan sarkain. Gyűrődés az ágy közepén, a párnán hajkorona, kéznyomok. Halk szuszogás borítja a szobát ordító szenvedéllyel, s míg hideg az éjszaka, úgy forr a házban a vad romantika. Sorokba szedett, egyre túlfűtött menetelés. Féltett kincsek, harapás és tisztaság. Szabad út, szabad irány. A férfi kitart, a nő akar. A férfi villám, a nő már vihar. Falaknak csapott, testen hagyott falatok....
Minden egyben... Minden rendben. Utolsó lélegzet, utolsó dobbanás, s a vége, ami örök ismétlődés. Örök megelégedés**...
P. Á.
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése