Mindened levetve adod magad!
Az idő megállt, s te zihálva
vágyod tetteim.
Úgy még sosem ölelt át
e tűz, ahogy most,
s úgy még nem ért
akaratod a testemig.
Mindened levetve adod magad!
Kérleled, hogy ordítsanak
az éjjelek.
Kérleled, hogy egy szó se
hagyja el a számat,
csak maga legyek a csók,
s úgy borítsalak a vágynak.
Mindened levetve adod magad!
Zene szól, ami csak a miénk!
Magamban suttogom lényed
mindenét, s fentről lassan haladva
érzékeny részedig halok beléd.
Mindened levetve adod magad!
Forróságba merülve éledek újjá,
s e láz csak egy a sok közül,
mégis a legtöbb, a kimeríthetetlen
élet s ami még fontos;
A legszentebb tőled, s ezerszer jobb,
ha csak veled!
Papp Ádám
💖💖💖💖💖💖💖💖
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése