*Rendeletünk*
**Ha egy kicsit is elhiszed,
hogy jó vagyok,
már megérte eléd állnom,
megérte egy reád nézésem,
hogy elmondjam magamból azt,
amit fontosnak érzek,
hogy egy kicsit ez a tiéd is legyen.
Nem kérem, hogy véremmel kend be magad,
s minden dobbanásom a te dallamod legyen,
csak néha vess egy pillantást
az arcomra, s lásd,
hogy ez van csak.
Ez az én mindenem.
Telhetnek napok, évek,
én mindig ugyanaz maradok,
ugyanazzal a céllal,
úttal, igazammal,
mint ahogy először láttál,
s reám tetted a két kezed,
hogy érezzem,
mi is köztünk ez a rendelet.
Miért titkolnám, hogy nehéz?
Mert az, minden darabja
egyre jobban nyomja a vállam.
Ne töröld ki belőlem most,
amit tegnap sírtam,
s ezt mind a holnapért.
Ne csókolj máshogyan soha!
Csak így. Csak magamért!**
Papp Ádám
*******************
*SZERETLEK*
********************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése