velem,
Feszüljön egymásnak a tested
s a testem...
Hajlékony titán-indákká lesz a két
karom:
Addig ölelnek, míg csak akarod,
s akarom,
Idő nem fogja, ahogy az
érzést sem,
Csak akkor engedlek szabadon,
ha te kéred.
Lágyan engedd, hogy hozzád illesszem
magam,
Mint rózsabimbón két szirom: pontosan,
finoman,
És te szoríts bátran csontjaid közé
engem,
Akkor majd ajkad lesz az, amiből az életet
lélegzem,
A te szíved dobbanása ébreszt a
világra,
Kettőnk szerelméből merített a sors
akarása:
Csodaszép, picinyke, apró csodát
kaptunk,
Te meg én, és akit újra s újra megalkotunk,
álmodunk ...
Szárnyakat adsz nekem s én
tanítalak:
Szárnyalni, magasra, ketten, míg csak
miénk a holnap
Hozzád tartozom ! **SZERETLEK !**
***********************************
Álmodtam rólad
s most nem tudom:
Vagy - e?
ott túl az álmokon.
Csak bennem rebbenő
árnyalak?
Ébren még sohasem
láttalak...
Álmodsz - e rólam
mondd, Te is?
Rezdülök olykor
benned is?
Vágyod - e azt,
hogy várjalak?
Most becsukom szemem:
Hogy lássalak...
**************************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése