Mint lekötözött vadállat,
ki kiüvöltötte mindenét;
vágytam, egyre vágytam
az életem újjászületését.
Vágytam egy mosolyt a Napban,
gyönyört az éjjelben.
Vágytam és érezem megkaptam,
mint szabadságot a felismerésben.
Most már tovább mehetek,
most már van hova, miért.
Látom tündöklő szemét,
s a fényébe szívemig beleremegek.
Erőt ad, ha fáj,
melegít, ha fázom.
Éltet, mert neki is
én vagyok a muszáj,
én vagyok, ki túlél
neki a világon.
Bizton érzem, tudom,
hogy gyönyöre miként van.
Egymásnak adva dobbanásunk
élünk ez édes kavalkádban.
Fájón szeretni,
s ez egészet, míg élek
magamba rejteni,
de másképp tán nem is lehet,
mert azzal csak megölné az ember
a magában viselt szerelmet.
Most már látom, mostmár él
az, amit csak elképzeltem rég.
Most van! Ez a pillanat,
ami végtelen, s lényével
a lelkemig ér...
**** Gyönyörűséges ***
**Köszönöm !** **SZERETLEK !**
💝💝💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése