Gondolj rám,
ha épp a semmi pihen csendben
a házak falán.
Gondold együtt: velem
a holnapot, ölelve ránk színeket,
s míg épp a kékben mártózunk meg,
veled kezdődjön reggeleimben
az élet.
A vörös kis árnyak,
míg a fénnyel játszanak,
te húzd közel magadhoz
élethossznyi részem,
hogy téged fonva át
maradjak valóm erejében.
Gondolj rám,
ha a magány sötétjében
érzed lüktetésem hiányát
s hidd, hogy szívem
minden igaza
téged vigyázva figyel rád.
A szürkületben is ott
lebegek veled, kezeid akarva
hogy bajok,
kínok tőled távol essenek,
mert fontos nekm minden maradásod,
minden egyes akarat,
amivel egy életre magamhoz húztalak.
S te beléd örök boldogságot vések,
mert tudom, hogy nekünk e bántás
a világon a legédesebb.
Gondolj rám,
ha épp üzenet sincs
a párnán,
s ne féld, hogy nem vagyok,
hogy eltűnök nyomtalan,
mert mindig itt maradok -
csak olykor szótlan -
időkön túl is szeretve téged.
Örök boldogan.
P. Á..
***SZERETLEK***
💝💝💝💝💝💝💝💝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése