Ha sötétet szül bennem
a mostoha reggel,
mondd csak Kedves,
e fényesség miért ébreszt fel?
Az est egy különösen édes,
nyugtató lebegés.
Olyan, akár a te két szemed,
mely óvatosan a szívembe néz.
Lennék est örökkön,
s minden csillagom téged óvna.
Tejutamon minden pillanat
ugyanúgy a tiéd is volna.
De fogadd most hajnali kenyerem,
ami csókja a téged szerető ajkamnak.
Fogadd hát mindezt, ami vagyok,
s én reggeltől estig féltőn vigyázlak.
P. Á.
**SZERETLEK**
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése